Testvérféltékenység - Így kezeld jól a testvér érzekzését!

Olvasási idő: 4 perc

Testvérféltékenység – mit tehet a szülő, ha a nagyobb gyermek nehezen viseli a kistestvér érkezését?

A testvér születése sok örömet, ugyanakkor komoly kihívást is hoz egy kisgyermekes család életébe, hiszen egy újabb fordulópont. Míg a felnőttek izgalommal és szeretettel készülnek az új jövevény érkezésére, a nagyobb testvér sokszor egészen másképp éli meg ezt a változást. A nagyobb csemeténk számára ez gyakran nehéz érzelmi átmenetet jelent, amit féltékenység, visszahúzódás vagy akár dühkitörések is kísérhetnek. A testvérféltékenység természetes és gyakori jelenség, mégis sok szülőt meglep, milyen intenzíven jelenik meg gyermekénél. A cikkben megmutatom, hogyan ismerhető fel a testvérféltékenység, mi állhat a hátterében, és hogyan segíthetünk szülőként úgy, hogy gyermekünk biztonságban és szeretve érezze magát a megváltozott családi helyzetben.

Miért alakul ki a testvérféltékenység?

A nagyobb testvér számára a kicsi érkezése normatív krízis, azaz az életfolyamatát kísérő változás. Visszafordíthatatlanul megváltozik az élete, ami komoly érzelmi kihívás is egyben. A figyelem, amit korábban kizárólag ő kapott, most megoszlik. Ez veszteségélményt okozhat, és olyan érzésekhez vezethet, mint a harag, szomorúság vagy szorongás A gyermek nem érti, mi történik pontosan, csak azt érzékeli, hogy a megszokott rend felborult. Természetes, hogy a maga módján tiltakozik ez ellen.

A testvérféltékenység miatt megjelenő viselkedési minták nem annak a jelei, hogy a gyermek "rossz" lenne vagy nem szereti a kistestvérét – sokkal inkább természetes válasz egy kiszámíthatatlan, új helyzetre. A gyermek ebben az életkorban még nem képes az érzelmeit önállóan szabályozni, a szülő támogatására van szüksége. Mivel a szóbeli kommunikációban még nem tart azon a szinten, hogy meg tudja fogalmazni, hogy mit érez, ezért  a viselkedésével jelez a szülőnek.

A testvérféltékenység viselkedéses jegyei

A féltékenység sokféleképpen jelentkezhet, életkortól és személyiségtől függően. Íme néhány gyakori jel:

• Visszalépés a korábbi életkorokra jellemző viselkedéshez: újra elkezd cumizni, bepisil vagy babahangon beszél.
• Szélsőséges érzelmek: dührohamok, agresszió a szülők vagy a baba felé.
• Figyelemfelkeltő viselkedés: "rosszalkodás", ami mögött valójában szeretet iránti igény kifejezése áll.
• Csendes visszahúzódás: nem kérdez, nem közeledik a babához, de belül szenved.

Ezek a viselkedések azt jelzik, hogy a gyermek küzd az érzéseivel, és biztonságra, elfogadásra vágyik.

Hogyan segítsünk gyermekünknek?

1. Készüljünk együtt a testvér érkezésére

Már a várandósság idején kezdjünk el beszélgetni arról, mi fog változni, és hogyan fog zajlani az élet a baba mellett. Használjunk könyveket, bababákat, meséket, hogy segítsünk neki elképzelni a jövőt.

2. Ismertessük meg a testvérséggel

Meséljünk saját testvérünkkel való kapcsolatunkról, vagy a környezetünkben lévő testvérpárokon keresztül vezessük be a testvér szerepet a gyermek életébe.

3. Ismerjük el az érzéseit

Kerüljük a gyermek érzéseinek a bagatellizálását. Érezni mindent lehet. Egy egyszerű mondat, mint: "Tudom, nehéz lehet most, hogy anyának többet kell foglalkoznia a babával." – hatalmas megértést közvetít.

4. Adjunk neki külön figyelmet

Rendszeresen töltsünk időt egyedül a nagyobb gyermekkel, amikor csak vele foglalkozunk. Nem kell órákra gondolni – napi 10-15 perc "csak mi ketten" idő is sokat számít. Segít, ha ezek az alkalmak előre megvannak beszélve, a várakozás emeli az együtt töltött percek értékét. Ezekben az időszakokban teljes figyelmünket szenteljük a nagyobb gyermeknek. A szülővel együtt töltött percekből tud töltődni.

5. Vonjuk be a baba körüli teendőkbe

Kérjük meg, hogy segítsen pelenkázásnál, meséljen a babának, vagy válasszon neki ruhát. Ez erősíti az összetartozás érzését, és csökkenti a kirekesztettséget. Segíti a szorongás oldódását, ha aktív résztvevőnek érzi magát. Fontos, hogy ne legyen kötelező. Sokkal inkább a gyermek ügyességére, mint a kötelességére építsünk.

6. Tilos az összehasonlítás

Kerüljük az olyan mondatokat, mint: "Bezzeg a kistestvéred milyen nyugodt!" vagy "Neked már nagyfiúnak kell lenned!" A hasonlítgatás csak tovább mélyíti a féltékenységet. Fontos szem előtt tartani, hogy minden gyermek egyedi és megismételhetetlen. Mindenkinek vannak jó és kevésbé jó tulajdonságai.

7. Legyünk türelmesek

A féltékenység nem múlik el egyik napról a másikra. Idő kell hozzá, hogy gyermekünk biztonságban érezze magát az új családi felállásban. A szülő érzelemszabályozási technikái kulcs szerepet kapnak ebben az időben, hiszen a terhelés több, mint a duplájára nő, mint egy gyermek esetén. Ha van lehetőségünk, akkor vegyük igénybe a családtagok segítségét. A Reflektivitás a nevelésben című cikkben további támpontokat találsz a témához.

8. A látogatókat előre képezzük

Kérjük meg a babalátogatóba érkező családtagokat, barátokat, hogy először a nagyobb gyermekkel foglalkozzanak. A kicsinek nem fog feltűnni a figyelem hiánya, nekünk viszont sokat segítenek, ha nagyobb csemeténk úgy érzi, hogy nem került ki a középpontból.

9. Tilos bántani a másikat

Míg minden érzelem elfogadott és megengedett, addig a viselkedésre ez nem igaz. Sem a kistestvér felé, sem a szülők felé irányuló bántalmazás nem megengedhető. Ilyen esetekben a gyermek viselkedését le kell állítani és kifejezni, hogy ez a fajta viselkedés nem megengedett. A gyermek helyett a viselkedését minősítsük. Adjunk eszközöket a kezébe, amivel levezetheti a feszültségét, például: bokszoljon egy párnába, firkáljon zsírkrétával egy lapra, amit akár össze is téphet.

Mikor érdemes szakemberhez fordulni?

Ha a féltékenység hetek-hónapok alatt sem enyhül, a gyermek agresszívvá, túlzottan visszahúzódóvá válik, vagy a családon belül komoly feszültségeket okoz, érdemes pszichológushoz fordulni. Egy gyermekpszichológus vagy szülő-csecsemő és kisgyermek konzulens segíthet feltárni a háttérben húzódó érzéseket, és megoldásokat találni a nehézségekre.

A testvérféltékenység, mint fejlődési lehetőség

Bár elsőre nehézséget jelent, a testvérféltékenység lehetőséget is rejt magában: megtanít az érzelmek kezelésére, az együttérzésre és a kapcsolati készségek fejlődésére. Szülőként a legfontosabb, amit tehetünk, hogy érzelmi biztonságot nyújtunk, és segítünk szavakba önteni, majd elviselhetővé tenni a nehéz érzéseket.

Nem vagy egyedül – van segítség!

Ha úgy érzed, hogy a testvérféltékenység tartós nehézséget okoz a családotokban, érdemes támogatást kérni. Pszichológusként segítek megérteni, mi zajlik gyermekedben, és hogyan tudjátok együtt átvészelni ezt az érzékeny időszakot. Kérj időpontot!

A letölthető játékgyűteményben ötleteket találsz a testvérféltékenység enyhítésére. 

Kellemes időtöltést kívánok!