A magány, mint népbetegség
Miért érezzük egyre többen és mit tehetünk ellene?
Az elmúlt években egyre több szó esik a magányról, mint korunk egyik legkomolyabb társadalmi és mentálhigiénés kihívásáról. Nem véletlenül nevezik ma már sokan "népbetegségnek". Bár mindenki talákozhat vele az élete folyamán, azonban a tartós magány súlyosan károsíthatja a testi és lelki egészséget – és sokkal többeket érint, mint gondolnánk.
Mi valójában a magány?
A magány nem azonos az egyedülléttel. Sok ember szeret egyedül lenni, ez önmagában nem probléma. A magány ezzel szemben egy szubjektív élmény, amikor valaki úgy érzi, nincs kivel valódi, érzelmileg biztonságos és őszinte kapcsolatot ápolni. Hiába vagyok jelen, nem vagyok igazán látható. Akkor is lehetünk magányosak, ha sokan vannak körülüttünk – és akkor is érezhetjük, hogy van kihez kapcsolódnunk, ha épp fizikailag egyedül vagyunk. Az egyedül létből lehet töltődni is, sőt mélyebb önismerethez is vezethet. Gondoljunk csak az elvonulásokra, vagy a zarándokutakra.
Evolúciós gyökerek: kapcsolatok fontossága
Az ember társas lény. Az evolúció során a túlélés feltétele a közösséghez tartozás volt: a csoport védelmet, gondoskodást, erőforrást nyújtott. Ezért agyunk még ma is úgy működik, hogy a tartós elszigeteltséget veszélyként észleli. Ennek következménye a stressz, a szorongás, az önbizalomvesztés – és hosszú távon a testi egészségromlás is. Ma is vannak olyan kultúrák, ahol a közösségből való kitaszítás a legsúllyosabb büntetés. Ezekben a törzsi társadalmakban figyelték meg, ha valakit kitaszít a közösség, akkor nagy a valószínűsége, hogy rövid időn belül megbetegszik vagy akát meg is hal.
Kik a legveszélyeztetettebbek?
A magány bárkit érinthet, de vannak különösen veszélyeztetett csoportok:
Idősek, akik elvesztették társas kapcsolataikat, partnerüket vagy nem tudnak kimozdulni.
Tinédzserek és fiatal felnőttek, akik a digitális világban sok kapcsolatot ápolnak, de kevés intimitást élnek meg.
Válás, gyász, költözés vagy életszakasz váltás után lévő személyek.
Kisebbségi csoportok, akik gyakran társadalmi peremhelyzetben élnek.
Segítő foglalkozásúak, akik másokról gondoskodnak, de ritkán kapnak érzelmi támogatást.
Kisgyermekes anyukák, akiknek .segítség nélkül kell megküzdeniük az anyaság első lépéseivel.
Párkapcsolatban élők, akik társ mellett is magányosnak érzik magukat.
A magány egészségkárosító hatásai
A tartós magány nemcsak lelkileg, hanem testileg is megterhelő:
Növeli a szív- és érrendszeri betegségek, magas vérnyomás kockázatát.
Gyengíti az immunrendszert.
Fokozza a depresszió, szorongás, alvászavarok és az öngyilkossági gondolatok esélyét.
Egyes kutatások szerint a krónikus magány hatása felér napi 15 szál cigarettával.
Mit tehetünk a magány ellen?
A magány nemcsak egyéni, hanem közösségi ügy is. Néhány lehetséges lépés:
Ápoljuk kapcsolatainkat – nem a mennyiség, hanem a minőség számít.
Kezdeményezünk: telefonhívást, találkozás.
Vegyünk részt közösségi programokban, klubokban.
Merjünk segítséget kérni pszichológustól – a tanácsadás segíthet feldolgozni a kapcsolati sérüléseket. Egyéni tanácsadás és online tanácsadás is elérhető.
Kisgyermekes édesanyaként érdemes szülő-csecsemő konzultációra jelentkezni.
Párkapcsolati magány esetén párkapcsolati tanácsadás nyújthat segítséget.
Zárszó
A magány egyre gyakoribb, mégis sokszor tabutémának számít. Fontos, hogy beszéljünk róla, felismerjük a jeleit magunkon és másokon, és merjünk kapcsolódni. A valódi emberi kapcsolatok nemcsak boldogabbá, hanem egészségesebbé is tesznek bennünket.
Amennyiben úgy érzi, hogy segítségre szorul, akkor várom Budapest XI. kerületében vagy online konzuétáción. A "Kapcsolat"-ra kattintva tud időpontot kérni.